Nemzeti ételeink (hungarikumaink)
A magyar konyha legjellemzőbb képviselői
1. gulyásleves
2. töltött káposzta
3. pörkölt (sertés-, marha-, csirke-, birka-)
4. halászlé
5. paprikás (csirke-, borjú-)
6. Újházy-tyúkhúsleves
7. Jókai-bableves (csülökkel, kolbásszal, csipetkével)
8. lecsó
9. disznótoros (hurka, kolbász, toroskáposzta)
10. paprikás krumpli
11. babgulyás
12. túrós csusza
13. hortobágyi palacsinta
14. kocsonya
15. pacalpörkölt
16. székely káposzta
17. debreceni páros kolbász
18. fröccs
+19.pöttyös Túró Rudi
1. Gulyásleves
A gulyás, közeli rokonaival, a pörkölttel és a paprikással szinte az egyedüli parasztételek, amelyek a 19. században a polgári és a nemesi konyhában teljes mértékben létjogosultságot szereztek. A magyar konyha alapjait képező három ételfajta (sőt bizonyos szempontból idesorolható a halászlé is) története elválaszthatatlan egymástól, sőt a forrásokból nagyon sokszor az sem derül ki egyértelműen, hogy mely ételről van szó, ugyanis az elnevezések használata nem volt egységes, mint ahogy napjainkban sem az.
Története:Több forrás is megegyezik abban, hogy az étel születését, elterjedését az alföldi pásztorélethez kapcsolja, amelynek kerete a külterjes állattenyésztés volt. A pásztorok a településektől távol élve maguknak főztek, és ehhez szinte egyetlen főzőedényük volt, a fémbogrács. Kenyeret, szalonnát, fűszereket hoztak magukkal, s a hús is adott volt. Az 1790-es évekig valószínűleg a marhahús volt jellemző, hiszen a legelőkön főleg magyar szürkemarhát tartottak. Ekkor jelentek meg nagy számban a juhok, s a juhászok természetesen azoknak a húsát fogyasztották. Az első időkben köret (krumpli) nélkül fogyasztották, csak kenyérrel, a húsokat bicskahegyre tűzve, esetleg kanállal.
Mint nemzet étel:Bármilyen különösnek tűnik, de a gulyás (pörkölt, paprikás) nemzeti étellé válása szoros összefüggésben állt II. József reformtörekvéseivel. Az uralkodó politikájával erősen veszélyeztette Magyarország jogi különállását, mivel azt Ausztriával és Csehországgal közös egységes birodalmi közigazgatási rendszerbe kívánta olvasztani. A kiváltságait féltő nemesség a magyar nyelv védelme és a magyar ruha újbóli divatba hozása mellett egy egyszerű alföldi pásztorételben vélte megtalálni azt az ételt, amely a magyar nép egységét és egyéni jellegét hangsúlyozza. Kiválasztódásának több oka is volt. Sajátos megjelenése (a paprika szép, egyéni színt adott neki), valamelyes ismertsége, amit az utazók, katonák révén ért el, sokat nyomott a latban, de az elsődleges ok egészen más volt. A gulyást színmagyar ételnek tartották, hiszen az Alföldnek olyan részéből származott (a Nagykunság, a Hortobágy és peremvidékei), amelyet a legkevésbé ért el a Dunántúlon igen jellemző „elnémetesedés”. Ilyen ételt a magyar nemesség asztalán nemigen lehetett volna találni, ezért esett egy pásztorételre a választás
A gulyás nevet továbbvivő gulyásleves is a klasszikus pörkölt alapról indul, majd a „megpörkölt” húshoz kerülnek a fűszerek, zöldségfélék és a víz, amitől leves lesz. Az ortodox gulyásleves valójában az ortodox pörkölt bőlevű, szerényen zöldségelt változata és mint ilyen, ma már gyakorlatilag kiment a divatból. A mai ízlésnek megfelelőbb gulyásnál a pörköltalapon megpörkölt húshoz zúzott fokhagyma, őrölt fekete bors, és őrölt köménymag kerül. Ebben a fázisban javallott néhány pohárka jóféle Tokaji furmint hozzáadása is. Ekkor tesszük bele a hámozott, magozott paradicsomot és némi karikázott zöldpaprikát is, majd felöntjük jó minőségű, alacsony ásványianyag-tartalmú ásványvízzel. (A víz az egyik legfontosabb eleme a levesnek, ezért lehetőleg ne ezen spóroljunk.) A továbbiakban karikára vágott sárgarépa és fele mennyiségű fehérrépa kerül az edénybe. A burgonya a legvégén kerüljön a gulyáshoz. Német hatású, de pikáns ízt ad gulyáslevesünknek a zeller és a bőven adagolt zellerlevél is, amit a végén eltávolítunk. Csipetke illik hozzá.
Már egy 1935-ben készült idegenforgalmi prospektus „nemzeti ételként” említi, s ez a „hagyomány” fennmaradt mind a mai napig. A sűrű levű gulyás és a gulyásleves közötti különbséggel magyarázható, hogy külföldön máig pörköltös/paprikás ételként ismerik a gulyást, s a gulyásleves szinte ismeretlen számukra.
Készitése:A gulyáslevest nagyon sokféle módon el lehet készíteni, és minden változatnak megvannak a maga rajongói, akik pár dologban mégis egyetértenek. Berántani, tehát a leves sűrítéséhez lisztet használni tilos. Ha mégis hígnak tűnne a leves, a paradicsompasztát ajánlják, de csak korlátozott mennyiségben adagolva (maximum néhány kanál), különben savanyú ízt kap.
Az alapreceptet felhasználva, nem csak marha, de mindenféle húsból (baromfi-, birka-, vad-, sőt vegyes húsból is) el lehet készíteni a levest, sőt készíthetjük pörköltből is. Van gombás, zöldbabos, zöldséges gulyásleves, sőt hús hozzáadása nélkül készített is, ez a „hamisgulyás”.
Változatai:
Bográcsgulyás: fokhagymával, paradicsommal ízesített változat.
Alföldi gulyás: zöldségekkel (répával, karalábéval stb.) gazdagon dúsított változat.
Szegedi gulyás: zöldségekkel és csipetkével készített gulyás.
Andrássy-gulyás: marha húsból készül
Esterházy-gulyás: a zöldségeket vékony csíkokra vágva készül
Császárgulyás: császárszalonnából
Kolozsvári gulyás: édeskáposztával készül.
Szerb gulyás: kelkáposztával dúsított, majorannával ízesített változat.
Csángó gulyás: savanyúkáposztával készítik.
Babgulyás: a hosszú időre beáztatott száraz tarkababot egyszerre teszik fel a hússal főni. Gazdagon kell fűszerezni.
Juhászos birka: a kizsírozott edénybe rétegezve rakják bele a húst, a paprikát és a hagymát. A hús a saját levében fő meg, s az eredmény nagyon hasonlít a pörköltre.
Recept a leves menüpontban a 13.(12.) számon található !!
*********************************************************************************************************************
2. Töltött káposzta
A töltött káposzta elődje a magyar konyhában a káposztás hús volt. "A káposztás hús Magyarország címere" szólással és étellel kezdte ételeinek sorát már az 1662 előtti esztendőkben íródott csáktornyai Zrínyi-udvar XVII. századi kéziratos szakácskönyve a Szakácsmesterségnek könyvecskéje is. „Az káposztánál magyarhoz kelendőbb étket nem tartának a régi időben” – dicséri az urak étkeként Apor Péter. „Ez a magyaroknál oly közönséges palánta, hogy alig élhet az szegény ember anélkül – írja róla Lippay. – Sőt, a savanyú káposztát még az eleinktül maradott névvel Magyarország címerének szoktuk nevezni.” Mikes Kelemen Törökországban is visszasírja: „A szépen írt levél az elmének úgy tetszik, valamint a számnak a kapros és tejfellel béboríttatott káposzta, amely távolról úgy tetszik, mint egy kis ezüstből való hegyecske.”„Énnékem csak azon kell törődnöm, hogy … mikor ehetünk káposztát.” Lippayhoz hasonlóan Mikes is címerbe illőnek találja: „Ha egyéb dicséretet nem mondanék is felőle, nem elég-e, ha azt mondom, hogy erdélyi címer?” E címer-kép a legínycsiklandóbban mégis Bél Mátyás tollán fogalmazódik meg 1730 körül: „Szalonnás káposzta, Magyarország címere”. A káposztát többnyire főve, bő lével, vagy éppen levesként fogyasztották. Esetenként azonban nyersen is ették. „Aprítva, saláta módjára eszik – írja erről Lippay – vagy meleg vízzel megfonnyasztván, vagy sóval meggyúrván, hidegen, ecettel, olajjal.”
A töltött káposzta, csak a 18. században és török hatásra terjedt el a Balkánon és Magyarország területén is. Első magyar leírása 1695-ben, aTótfalusi-szakácskönyvben jelent meg.
A balkáni népek törököktől átvett alapétele zsenge szőlőlevélből készül. Létezik böjtös változata is, amikor a káposztát hús helyett gombával vagy kásával töltik meg; a kása lehet kukorica, árpa vagy köles is.
Egyszerre nagyobb mennyiséget szoktak készíteni belőle, mert több napon át fogyasztható, sőt közben nő az élvezeti értéke. Hagyományoskarácsonyi fogás, de disznótorok alkalmával is készítik.
Elkészítéséhez alapvetően savanyú káposzta (egész és vágott), darált sertéshús, rizs, tojás, só és bors szükséges. A darált húsba beleteszik a megmosott nyers rizst és nyers tojást, elkeverik, és sóval-borssal ízesítik. A káposztalevelekbe beletesznek egy-egy evőkanálnyi darált húst és úgy göngyölítik fel, hogy a két szélét közben benyomják. Egy nagy fazék aljára káposztalevelek kerülnek, rá váltakozva vágott savanyú káposzta és töltelék rétegek. A fazékba vizet vagy csontlét öntenek és lassú tűzön megfőzik. Tejföllel tálalják.
Számtalan változata van: Egyes vidékeken a fazék aljára szalonnát, vagy a rétegek közé füstölt kolbászt vagy füstölt húst is tesznek. Máshol a darált hús fele-fele arányban sertés illetve marhahúsból áll. A töltelék ízesítésénél használnak még őrölt paprikát, fokhagymát, borsikafüvet illetve pirítotthagymát is. Szoktak vékony rántást is tenni bele a végén. Egyes vidékeken sűrített paradicsomlevet is tesznek a főzővízbe.
Recept a ételek menüpont 50.(85.) és a 78.(159.) /alföldi szárma/ számon található !!
*******************************************************************************************************************
3. Pörkölt (sertés, marha, csirke, stb...)
A pörköltöt (perkelt) hagyományosan magyar ételnek tartják. Ezt az ízes, szaftos ételt különböző húsfajtákból készítették. Készülhet marhából, sertésből, csirkéből, birkából, illetve különböző vadhúsokból is.
A magyar konyha e híres ételének története a honfoglalás előtti időkből származik, hiszen a pörköltszerű ételeket (hívjuk tokányoknak őket) már ebben az időben sűrűn készítették. Igazi gasztronómiai hírnevet Európában a 19. század végén szerzett. Az úgynevezett magyaros ételek, amelyekről legtöbbünk és a külföldiek azt hiszik, hogy attól számít hungaricumnak, mert őrölt pirospaprikával készítik. Ez egy tévhit. A korábbi évszázadok során, a középkorban is fogyasztottak pörköltszerű ételeket (természetesen paprika nélkül).
A mai értelemben vett pörkölt története az 1800-as évek végére nyúlik vissza, amikor (1874) a Ganz Művek kiváló tervezője, mérnöke, Mechwart András tervei alapján elkészítették az első hengerszéket. Ez a találmány nemcsak a malomipart segítette – Budapesten, a Soroksári úton épültek fel az új, modern malmok, a főváros a világ második legnagyobb malomipari központja lett (az első Minneapolis az USA-ban) -, hanem a fűszerek világában, a konyhaművészetben is komoly szerepet játszott. Ebben az időben lesznek az úgynevezett magyaros ételek „pirosak”, hiszen a modern technikának köszönhetően a különböző fűszereket is finomra lehetett őrölni. Pirospaprikát előtte is tettek az ételbe, de nem ilyen mennyiségben és minőségben.
A jó, magyaros pörköltnek a titka a kiváló minőségű hús, és az alap. A pörköltalap megfelelő mennyiségű, apróra vágott vöröshagymából, fokhagymából, pár darab paradicsomból és TV paprikából áll. A paradicsomot és a paprikát vagy kockákra vágjuk, vagy karikára. Természetesen lehet a pörköltbe tenni hegyes erős paprikát is, ez háztartásonként változik. Megjegyzendő, egy étel nem csak azért magyaros, mert pirospaprika van benne és méreg erős.
A pörkölt, vagy, ahogy a legtöbb külföldi nevezi „gulasch”, a mai napig a legismertebb magyar étel, amely az éttermek étlapján szerepel, és amelyet a legtöbben keresnek. A
pörköltet az ország különböző régióiban sokféle módon készítik el. Van, ahol tesznek az ételbe köménymagot, borsot, van ahol nem. A magyaros pörköltnek a lényege, az adott hús omlóságán kívül, a szaftja. Ezt a tartalmas „lét” a magyar háztartásokban szívesen fogyasztják kenyérrel, ezt hívjuk tunkolásnak. A különböző húsokból készült pörköltöknek van egy másik változata is, ez a paprikás. A paprikás annyiban különbözik a hagyományos pörkölttől, hogy az étel befejezése előtt tejfejjel dúsítják, esetleg behabarják. A pörkölt a mai napig őrzi népszerűségét a magyar háztartások konyháiban, illetve a külföldi turisták körében.
Recept a ételek menüpont 21.(34.) /sertéspörkölt/ 34.(53.) /zúzapörkölt/
-
38.(58.) /borjúpörkölt/ 49.(83.) /marhapörkölt/
74.(148.) /csirkepörkölt/ 89.(189.) /sertéspörkölt/
102.(219.) /pacalpörkölt/ számon található !!
*********************************************************************************************************************
4. Halászlé
Ahogy a hortobágyi pásztorok a gulyással ajándékoztak meg minket, úgy a halászok a halászlével: mindkettő a természettel összhangban élő, egyszerű ember étele. Ami pedig a fajtákat illeti: „Abban az egyben megegyeznek Tisza-Duna halászai, hogy a legjobb összeállítás – ha halászléről van szó – ez: sok kecsege, elég ponty és egy kevés harcsa.
Ha megnézzük az étel történetét, azt látjuk, ez a hagyomány egészen „fiatal”, nagyjából kétszáz éves. Persze korábban is főztek olyan halételt, amihez járt lé vagy mártás, ám ezek ízesítése nagyon távol áll attól, amit mi halászléként ismerünk, hiszen a magyar konyha ekkor még nem használta a pirospaprikát. A fűszer először dísznövényként került az országba, a 16-17. században egy-egy főúri kert ékessége volt. Elterjedését a szegedi szerzeteseknek és a parasztságnak köszönhetjük, akik előbb gyógyszerként használták reuma, hideglelés, megfázás ellen, majd az így népszerűségre szert tevő paprika a 19. századra ételízesítőként is elindult hódító útjára.
A valódi népi halászlének a sok és jóféle hal, a sajátos elkészítési mód, a szolgafa és bogrács, a megfelelő és egyéb fűszerek mellett fontos és elmaradhatatlan kelléke a paprika, azaz a "törökbors", és a vöröshagyma. Sokak véleménye szerint nem kell passzírozni a halászlét, ugyanis a halászlé elkészítési módja és lényege a jófajta paprikában, a sok hagymában és halban rejlik. Azonban már a 19.századtól különféle készítési hagyományok alakultak ki a a Tisza mellett, a Duna mindkét oldalán, a Balatonnál, a halásztanyákon és a polgári konyhákon. A klasszikus szegedi halászlé lényeges eleme például a passzírozás. A halászlé főzését akkor kell befejezni, ha a hüvelyk- és mutatóujj összeragad az étel gőzében.
A halászlé 3 lényeges eleme:
1. a hal: A magyar halászlevet csak pontyból érdemes elkészíteni. A többi hal csak kiegészítője lehet, amely javítja a halászlét. A fehérhúsú (egyébként drágább) halakat, mint a csukát, vagy a süllőt kár lenne megfőzni, hiszen szétesik a húsuk. A tengeri halak egyáltalán nem illenek a magyar konyhába.
2. a hagyma: A halászléhez csak az ún. „öreg” hagyma való. Aki igazi halászlevet akar csinálni, az tartogatott a tavalyi vöröshagymából, mert a zöldhagyma és a főzőhagyma alkalmatlan erre a célra. Ne próbálkozzunk még hagymakrémmel és szárított hagymával sem. Magyarország legnevezetesebb hagymatermesztő területe Makó és vidéke.
3. a paprika: A halászlének talán a legfontosabb alkotórésze a paprika. Jó házipaprikát szinte mindenfelé készítenek. Híres paprikatermesztő vidék Szeged,Kalocsa, Bogyiszló, Cece és más városok környéke.
Halászlé csoportok: Ha a magyaros halászleveket csoportosítani akarjuk, akkor a fő csoportok a következők lennének: dunai halászlé, tiszai halászlé és a balatoni halászlé. Ez nem azt jelenti, hogy csak 3 fajta halászlé van. Például a Duna mentén minden egyes városban másképpen készítik a halászlevet, másképpen főzik Komáromban, mint Pakson. A különbség a 3 csoport között a receptben van. Például a dunai halászleveket gyakran tésztával készítik.
Dunai halászlevek
Bajai halászlé
Paksi halászlé
Komáromi halászlé
Dunai halászlé
Mohácsi halászlé
Debreceni paprikás halászlé
Tiszai halászlevek
Szolnoki halászlé
Tiszai boros halászlé
Balatoni halászlevek
Balatoni halászlé
Füredi halászlé
Lellei halászlé
A hagyományos (fentiekben részletezett) halászlén kívül készítünk korhely halászlét is. Ez utóbbit babérlevéllel és citrommal főzzük, majd tejfölös habarással sűrítjük.
Recept a leves menüpontban a 12.(217.) számon található !!
*********************************************************************************************************************
5. Paprikás csirke
Angolul chicken paprikash, franciául poulet au paprika à la hongroise, németül paprikahuhn, az osztrákoknál paprikahendl) a paprikásfélék közé tartozó magyar nemzeti étel. Nem keverendő össze a csirkepörkölttel (angolul chicken goulash), hiszen az tejföl nélkül készül. A legnépszerűbb magyar ételek egyike, hungarikum, mert megvan benne minden ami a magyarkonyhát jellemzi: fűszerpaprika, bors,vöröshagyma, fokhagyma, zöldpaprika, paradicsom, tejföl, hús.
A magyar konyha mintegy kétszáz éves múltra visszatekintő jellegzetes képviselője.
A 19. században a pörkölt elterjedt étellé vált az alföldi parasztok között. A pásztorok által fogyasztott marha- ésbirkahúsból készült pörkölt mellett kedveltté vált a baromfihúsból készített pörkölt is, ami a háztartási körülményekhez igazítás jele volt. Az étel a pásztorok közti viszonyoknak megfelelően kezdetben a parasztoknál is köznapi szerepű. Ahatvani jobbágygazdák családjában az 1840-es években a húsétel leggyakoribb formája a „pörkölt hús” és „paprikás hús”, amely marhahús mellett juhból és szárnyasból is készült.
A reformkor megalkotja a paprikás csirkét !
A kiváltságait féltő magyar nemesség a magyar nyelv védelme és a magyar ruha újbóli divatba hozása mellett az egyszerű alföldi pásztorok által készített ételekben vélte megtalálni azt az ételt, amely a magyar nép egységét és egyéni jellegét hangsúlyozza.
József nádor udvari szakácsa Czifray István művében a "Magyar nemzeti szakácskönyv"-ben, amely a „magyar gazdaasszonyok számára” 1830-ban íródott, olvashatjuk először a paprikás csirke receptjét, amely addigra a teljesen átformálódó magyar konyha egyik legnépszerűbb ételévé vált:
„Paprikás Tsirke (Tsibe, Pisellye). Végy két vagy több tsirkét, s vagdald darabokra. Izzasz rézlábasban egy darab vajat, vagy zsírt, vess bele paprikát, szegfűborsot, vöröshagymát, s fojtsd sárgásra – osztán az összevagdalt tsirkét vessd közibe, s ismét addig fojtsd, míg meg nem puhul, – hintsd be egy kalán liszttel, önts reá egy kevés hús-lévet, adj hozzá gondolatod szerint téjfelt, hogy a' mártása sűrű legyen – paprikázd meg 's add fel.”
Az 1892 előtti időből ránk maradt mindössze tíz-egynéhány éttermi étlapokon a marhasültek és paprikás húsok mellett a paprikás csirke is szerepel. A 19. században már több külföldi utazó ajánlja a magyar konyhát ismertető leírásában a gulyás mellett a paprikás csirkét.
A paprikás csirke fejlődése szédítő volt, hiszen sok-sok ízesítő anyag mellett fokhagyma ugyancsak kerülhet bele, habár módjával. A gombákkal, különösen a vargányával, jelentős íz gyarapodás érhető el és különösen a tejföllel gazdagított paprikás szósz nyert új dimenziókat vele.
Külön érdekessége a paprikás csirkének, hogy egyben a hortobágyi palacsinta alapja is, ha az nem darált borjúhúsból készül, akkor ugyanis a palacsinta tölteléke a ledarált paprikás csirkéből készül, a szósz pedig a paprikás csirke tejföllel behabart leve.
Recept az ételek menüpont 37.(57.) számon található !!
*********************************************************************************************************************
6.Újházy-tyúkhúsleves
Az étel Újházi Ede színészről lett elnevezve, mely nem véletlen a magyar konyha egyik legfinomabb inyencsége.
Újházi a nagyközönség szemében gasztronómia-történeti alak is. Pályafutását számos legenda övezi, ezek egyike "tyúklevesének" története, mely elválaszthatatlan a mai Gundel elődjétől, a Wampeticstől (itt született a nevezetes leves). Krúdy sokszor írta meg – ő is jellemzően többféleképpen – legendás eredetét. Közülük a legismertebb a harmincas évek eleji, a Magyar Hírlapbéli. (1932. július 17); innen ment át a köztudatba. E szerint Újházy Ede látogatásai során elbeszélte, hogy ő az érett tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle fehér húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldséggel párolt leves kedvelője. Másnap a figyelmes főszakács kedveskedett neki a későbbi tyúkhúsleves első változatával.
Recept a leves menüpontban a 10.(215.) számon található !!
**************************************************************************
7. Jókai bableves
„Angyalbakancs görög olvasóval”. Vajon mit takar ez a lírai elnevezés? A válasz nem más, mint a magyar irodalomtörténet egyik legkiválóbb írójának, az 1825-ben született Jókai Mórnak kedvenc étele: a malackörmös bableves. Jókaineve elévülhetetlen érdemei mellett a magyar gasztronómiai irodalommal is egybeforrt. A Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagja, országgyűlési képviselő kifinomult kulináris ízléséről is híres volt
Kőszívű ember fiai című, 1869-ben megjelent regényében ír a fenséges étekről. Valójában a maga kreálta fogást örökítette meg az utókornak az író. Balatonfüreden, kedvenc nyaralóhelyén tartózkodva rendelte a saját ízlése szerint: csülkösen, babosan, tejfölösen, kolbászosan. S ezek után is csak így ette a fenséges egytálételt. A fáma szerint a malacköröm is a leves része kellett legyen, hiszen Jókai úgy szerette az ételt, ha a csülkön a körmöt is rajtahagyták. Hogy mikor kapta az étel a nevét, pontosan nem tudni.
Első felesége, Laborfalvy Róza nemcsak a kor ünnepelt színésznője volt, hanem kiváló háziasszony is – ezért van, aki szerint a felesége bablevesét imádta. Az íróról szóló feljegyzésekből azonban kiderül, hogy az édesanyja bablevese volt az író számára a legkedvesebb fogás.
A Jókai bableves népszerűsége máig is töretlen, a legszívesebben fogyasztott magyar ételek listáján napjainkban is az első három között van. S hogy mennyire tökéletes a fogás, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a legendás francia gasztronómia irodalmába is bekerült „Soupe d’hamcots see a la Jókai”néven.A legtöbb, ma közkézen forgó Jókai-bableves receptjéről azt tartják közlőik, hogy azok az eredeti változatok. Eredeti azonban csak egy lehet. A legvalószínűbb, hogy a többféle zöldséggel készült bablevesben valóban volt füstölt csülök (hagyományos és nem a ma elterjedt gyors érlelésű), tradicionális füstölt kolbász.
Receptje a levesek menüpontban a 11.(216.) számon található !!
*************************************************************************
8. Lecsó – nemzetivé váló ételeink legkülönösebbike. Valójában egy mártásnak indult zöldségragu. A magyar konyha paprikás, pusztaillatú világának ifjonc városi, polgári szerzete. Története és születése korunkban bontakozik ki legteljesebben.
„a lecsó születéséhez a paradicsom és a zöldpaprika legkorábbi együttes, és kereskedelmi mennyiségű rendelkezésre állása szükséges.”
A ma ismert lecsó evolúciója az 1860-as években, a káposztásmegyeri bolgárkertészek szabad tűzön készített édes sültpaprikáival, „proto-lecsóival” vehette kezdetét. A fővárosba érve, az étel ideája is módosult, és az edényben, zsíron sült paprikához az úri háztartások többnyire vidéki falvakból érkezett szakácsnői – maguktól, vagy tanácsra – már hagymát, esetenként „belévert” tojást adtak (lásd: sültpaprika tojással). Így már, csak paradicsomra volt szükség, hogy megszülethessen a „zöldpaprika paradicsommal”, vagyis a lecsó. Miután a hazai paradicsomtermesztés az 1870-es években éppen a főváros közelségében (Dunakeszi) kezdődött, és az 1880-as években a főváros környéki településeken bontakozott ki, ezért a lecsó megszületése is legnagyobb valószínűséggel az 1870-es, 1880-as években, és Budapesten történhetett. Így lett a lecsó a boldog békeidők formálódó magyar konyhájának fővárosban született, úri innovációja. Az egyetlen nemzeti étellé nemesült, népi szellemiségű városi leleményünk.
A (csípős) fűszerpaprika hazánkban már a 18. század első felétől előfordult és a 19. század közepétől a paraszti kisgazdaságokban is egyre elterjedtebb lett, a lecsó létét megalapozó zöldpaprika csak a 19. század második felében érkező idénymunkások, a melegágyi hajtatással és öntözéssel termelő bolgárkertészek révén, a nagyobb városok közelségében kezdett meghonosodni. Miközben az étkezési paprika megjelenése és elterjedése a bolgárkertészetekhez kötődik, a zöldpaprika és paradicsom növekvő népszerűségéhez a „piac”, a városi polgárság, elsősorban az értelmiség nyitottságára és érdeklődésére is szükség volt. Ebből következően, a bolgárkertészek által termelt és piacra vitt növényféleségek és fajták eltűnése, vagy megjelenése a városi kereslet és ízlés alakulásába is jó bepillantást enged. A folyamatosan bővülő zöldségtermelés és a hazánkba érkező bolgárkertészek növekvő száma, növekvő konyhai felhasználást, növekvő keresletet is jelez, amit az ország a századfordulón még jelentős arányú importból elégít ki.
A lecsó általában így készül: a paradicsomokat meg kell hámozni és esetleg ki kell vágni a terméskocsány felőli részüket. A paprikából a terméskocsányt a magléccel együtt el kell távolítani. A paradicsomot cikkekre, a paprikát csíkokra vagy karikára kell vágni. A hagymát apróra vágva, olajon, kis lángon, kevergetve meg kell pirítani. Amikor már üvegessé válik és zsemleszínűre pirul a hagyma, hozzá kell tenni az előkészített zöldpaprika darabokat és tovább kell pirítani. Miután kissé megpuhul a zöldpaprika, annyi magyar fűszerpaprikát kell rászórni, hogy szép piros színe legyen. Ezután folyamatosan forgatva hozzá kell adni a cikkekre vágott héj nélküli paradicsomot is. Sózás és fűszerezés után el kell kezdeni a félig lefedett edényben, a lecsó főzését. A lecsó akkor tekinthető késznek, amikor a paradicsom már szétesett, de az állaga még nem szószos.
Változatai
Babos lecsó: előfőzött babot adnak a lecsóhoz és együtt készre főzik.
Csípős lecsó: bármely lecsóhoz alkalmazható, aki szereti az erőspaprikát.
Gombás lecsó: többféle módon készítik, de mindig agombát kell előbb puhára főzni, majd a lecsó hozzávalóit a már majdnem kész gombához adják, és készre főzik.
Kolbászos lecsó: karikára vágott lecsókolbászt bármikor, de a füstölt kolbász csak a főzési idő utolsó harmadában adják hozzá, mert különben nagyon keményre fő.
Krumplis lecsó: aburgonyát megtisztítás után vékony szeletekre vágják, és már a főzés kezdetén hozzáadják, így nem kell előfőzni.
Rizses lecsó: a már majdnem teljesen elkészült lecsóhoz olajban előpirított fehér rizst tesznek, amely a lecsó szaftjában főzve puhul meg teljesen.
Szalonnás lecsó: a lassú tűzön kisütött szalonna zsírján készítik a lecsót.
Tarhonyás lecsó: a tarhonyát zsíron pirítják, majd hozzáadják a lecsó alapanyagait, kevés vizet és lassú tűzön a tarhonya puhulásáig főzik.
Tejfölös lecsó: a szokásos módon elkészített lecsóhoz tejfölt is adnak.
Tojásos lecsó: a kész lecsóhoz külön tányérban felvert tojást adnak, és lágyra sütik.
Zöldbabos lecsó: zöldbabbal is készíthető, de akkor nem kell előfőzni, hanem együtt kell feltenni kevés vízzel.
Virslis lecsó: a virslit lehet karikákra vágva, vagy egészben együtt főzni a lecsóval.
A fenti lecsóváltozatok számtalan módon variálhatóak, függően attól, hogy milyen alapanyag található éppen a hűtőszekrényben. A vöröshagyma, paprika és paradicsom szeletelésének módja, arányai is változatosak lehetnek. A lecsóalapot többféle feltéthez, mint rizs vagy burgonyaköret kiegészítőjét kínálják (pl. sült libamájhoz, sült tarjához, de illik néhány vadhúsból készült ételhez is).
Azt mondják az „inyencek”, hogy akkor igazi a hagyományos magyar lecsó ha van mellé egy „fontos” kellék: a lecsókolbász (egyik korábbi márkaneve "fradi kolbász" azaz "mindent bele"), ami egy ömlesztett húsipari készítmény. A magyar szocializmusfénykorában kétforintos kolbásznak, vagy henteskolbásznak is nevezték. A lecsókolbász összetevői: sertéshús, gyártási szalonna, víz, sertésbőrke, konyhasó, burgonyakeményítő, szójaliszt, hagyományos fűszerek, ízfokozó (E621), természetazonos aromák, (E316), (E250).
Lecsó más nemzetek gasztronómiájában: dzsuvecs – szerb, ratatouille francia, peperonata – olasz, menemen – török, shakshuka – közel-keleti
Recept az ételek menüpontban a 98.(132.) számon található !!
**************************************************************************
10. Paprikás krumpli
A paprikás ételek közül eredetileg a hús nélkül készítettek voltak a gyakoribbak, a hétköznapiak. Az egész Alföldön (majd az egész országban) elterjedtek és számtalan helyi változatuk és elnevezésük létezik.
A legismertebb:
paprikás krumpli: hasonlóan készül, mint minden magyar paprikásféle, de hús helyett krumplival (burgonyával) és virslivel, vagy füstölt kolbásszal.
Recept az ételek menüpont 100.(221.) számon található !!
*********************************************************************************************************************
11.Babgulyás
A babgulyás a gulyásleveshez hasonlóan a magyar konyha kedvence közé tartozik. A különbség a babban mutatkozik meg, valamint abban, hogy a babgulyást készithetjük vörösborosan és ecetesen is, tehetünk bele füstölt csülköt és mikor elkészült tejföllel is izesithetjük. Friss házikenyérrel még laktatóbbá, kiadósabbá, izletesebbé varázsolhatjuk.
Recept a levesek menüpont 8.(142.) számon található !!
*********************************************************************************************************************
12.Túrós csusza
Hagyományos magyar étel.
Elkészítéséhez főtt tört-, kockatészta, egyes vidékeken szabógallérnak is nevezett tészta illik hozzá, továbbá tehéntúró, vagy juhtúró és apróra vágott sült szalonna, valamint tejföl szükséges. Egyes vidékeken kaporral megszórva szeretik.
Különlegessége abban áll, hogy előmelegített tányérra teszik a túróval kissé összesütött tésztát, erre újabb adag hideg túrót tesznek, forró, zsíros pörccel megszórják, majd hideg tejföllel meglocsolva tálalják. Az étel neve a „csúszik” ige főnevesült folyamatos melléknévi igeneve, vagyis olyan étel, amely „csúszik”.
Nem tévesztendő össze az olyan túrós tésztával, ami hasonló módon készül, de kevesebb zsiradékkal, esetleg másféle (pl. hosszú metélt) tésztával és általában édesen, (porcukorral megszórva) tálalják.
A túrós csusza adható főételként, az étkezés végén desszertként, vagy köretként is. (pl. harcsa túrós csusza ágyon).
Recept az ételek menüpont 63.(108.) számon található !!
*********************************************************************************************************************
13. Hortobágyi palacsinta
A hortobágyi talán a legkifejezőbb jelképe a szocializmus gasztronómiagyilkos évtizedeinek. Magát a receptet az 1958-as brüsszeli világkiállításra kreálták: pusztai romantika palacsintatésztában, paprikás mártással. A magyar vendéglátóipar évtizedeken e világkiállításon aratott sikerre hivatkozva tartotta magát világhírűnek. A Kádár-rendszer egyik nemzetközi önlegitimációs kísérletét tisztelhetjük tehát a hortobágyiban.
Persze a világkiállításra kreált recept sem eredeti találmány, Kollmanné 1939-es, úriasszonyok számára készitett szakácskönyvében szerepel borjúpaprikásos változata: a húst palacsintára rétegezték, a tetejére tejfölt öntöttek, és beküldték néhány percre a sütőbe; ilyen borjús hortobágyit még a hatvanas években is készített néhány régi stílusú budapesti vendéglő.1958-ra tulajdonképpen csak a hangzatos, turistavakító „hortobágyi” nevet (az ételnek semmi köze a tájegységhez) találták ki, a borjúpaprikást kicserélték közönségbarátabb (és sokkal ízetlenebb), olajon, hagymával sült-párolt csirkemellfilé-kockákra, azt tekerték palacsintába, hozzá a paprikás szósz, annyi. A lehető legjobb indulattal, legfigyelmesebben elkészítve sem egy nagy szám, de aztán a vendéglátóipar legsötétebb bugyraiban egészen megrendítő változatok előfordulnak: a visszaküldött húslevesből kihalászott csirkemell még egyszer megsütve, pörköltmaradékok bedarálva, reciklált fasírt, minden. A palacsintatészta pedig porokból, persze.
Receptje az ételek menüpontban a 84.(171.)számon található!!
*********************************************************************************************************************
14. Kocsonya
Egy hagyományos, minden európai nép konyhájában fellelhető hideg étel. A kocsonya készítésének az első írott receptje Franciaországban maradt fenn. Európa legrégebbi Le Viandiernevéhez kapcsolódó 1395-re datált receptkönyvében már szerepel a kocsonya receptje.
Az első, kocsonyával kapcsolatos magyar írásos emlék 1544-ből való. A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”. Ennek eredete: még a hűtőgépfeltalálása előtti időben, amikor a pincében tárolták a hűtést igénylő ételeket, vendégek tértek be Miskolc főutcáján a Három Rózsa vendéglőbe (maga az épület ma is látható, homlokzatán a három rózsa domborművével). A vendégek kocsonyát rendeltek, a vendéglősné meg lement érte a pincébe, a sötétben nem vette észre, hogy a hűlő kocsonyába beleugrott, és a zselésedő anyagban benne ragadt egy béka, és így tette le az ételt az asztalra a vendégek elé. A humoros történet hamar elterjedt, és vele a szólás is.
2000 óta Miskolc minden év februárjában Kocsonyafesztivált rendez.
A házisertés kevésbé nemes, zsíros, porcos, csontos részeit (fej, farok, bőrke, köröm) zöldségekkel,fűszerekkel abálják (95 °C-on főzik). A kollagén kioldódik a szaruképletekből. Elkészülte után hűlni hagyják, (ülepítés), vagy leszűrik, a húsokat tányérokba adagolják, zsírtalanított levét rámerik. Hideg helyre teszik, így kihűlés után zselésedik, megszilárdul.
Fogyasztása hidegen történik, többnyire kenyérrel.
Más népek kocsonyái
Sulze, Sülze (német kocsonyák) Német és osztrák gasztronómiai különlegességek Sulze-nak, vagy gesulzt-nak, azaz "kocsonyásított"-nak nevezik ezen hideg ételkülönlegességeket.
Pihtija (szláv népek kocsonyái) Szerbek, horvátok, szlovének sem vetik meg a zselésített disznóságokat. Fűszerezésük az adott nép sajátos szokásait követi.
Студень (холодец) (orosz kocsonyák) Az orosz konyha kocsonyái, zselésített készítményei, melyekre nagy hatással volt a grúz és a moldvai konyhaművészet.
Œufs en gelée A franciák adták a "zselé" szót a kocsonyásított ételek állagára. Náluk is minden megtalálható a vidéki konyhákban, mi a malac füléből-farkából készül.
P'tcha Az askenáz zsidó konyha kocsonyája, mely zselésítő anyagnak főleg a csirke bőrét, csontját lábát használja.
Koreai kocsonyák A koreai konyhában többféle kocsonyaszerű ételt is készítenek. Az egyik ilyen a csokphjon (족편) amely marhalábból, inakból és bőrből sűrű, kocsonyás állagúra főzött, formába öntött, majd kihűlés után felszeletelt étel. A muk (묵)különféle babfajtákból, makkból készült keményítőből, illetvehajdinából készített, kocsonyás állagú, zselészerű ételek neve.
Receptje az ételek menüpontban a 101.(220.)számon található!!
**************************************************************************
15.Pacal
Megszeretni lehetetlen, ha nem úgy nőttünk fel, hogy szeretjük. A leggyakoribb kifogások az állagára és a szagára vonatkoznak, ha pedig még az is egyértelmű, hogy mit csinál a pacal valójában, szinte lehetetlen rávenni a pacalszűzeket a megkóstolásra. Pedig jó az, nem csak pörköltben.
A pacal a szarvasmarha vagy birka összetett oltógyomra. És mint minden gyomor, tisztítás nélkül természetesen büdös. Sokáig kell főzni, hogy megpuhuljon, ráadásul ha már puha, akkor sem hasonlít az állaga a húsokra. Ezen tulajdonságai miatt kárhoztatják közundorra. Pedig a közértekben - és a henteseknél is - hozzájuthatunk előfőzött, abált, szagnélküli pacalhoz, amit már nemcsak szagolni nem kell, de főzési ideje jóval rövidebb, mint egy rendes marhahúslevesé. Az állaga sajnos nem változik, nem lesz hússzerűbb, de aki eszik csirkelábat, csigát, béka, zúzát, tüdőt, velőt vagy malacfület, annak egyszerűen nem okozhat gondot a pacal sem.
Magyarország lakosságának azon része aki szereti és már fözött pacalt ,szinte kivétel nélkül a saját „tuti”receptjére esküszik, hogy az a legjobb!!!
Receptje az ételek menüpontban a 102.(219.)számon található!!
*************************************************************************
16.Székelykáposzta
Egy korabeli anekdota örökítette meg ennek a finom ételnek az eredetét. Székely József vármegyei főlevéltáros, író, költő, újságíró (1825–1895) Petőfi Sándor barátja volt. (Petőfi egyébként Sekszpír Jóskának becézte.) A történet szerint 1846-ban a Gránátos utcai Komló-kertbe indult ebédelni a két barát, ám mire odaértek, fogyóban voltak az ételek. A kocsmáros Székely József irányításával egyszerűen összekeverte a maradék sertéspörköltet a savanyú káposztával.
Recept az ételek menüpontban a 99.(218.) számon található !!
**********************************************************************************************************************
17.Debreceni páros kolbász
A debreceni páros kolbász, mint történetileg kialakult hungarikum, a cívis hagyományok világhírvivője, a debreceni páros kolbászról, többnyire azt olvashatjuk, hogy ez a füstölt-főtt, jellegzetesen helyi eredetű csemege fogalom szerte a világon. Alig akad olyan város – különösen magyar –, amelynek neve ott szerepelne az étlapokon Detroitban éppúgy, mint Sydneyben, s amelyet egyaránt számon tartanak a gasztronómia olasz vagy francia fellegvárai. Lexikonok, szótárak címszava a debreceni páros, receptjét, keverési arányát gondosan őrzik és tanítják, története, létrejöttének pontosabb ideje és megalkotójának neve mégis a múlt homályba vész.
Nem véletlen, hogy a debreceni páros kolbász alkotója nem ismert, ahogy az sem, mikor fundálhatta ki a világhírre jutott receptúrát. A debreceni páros kolbász megalkotója ugyanis nem egyetlen személy: több évszázad alatt nyerte el ma ismert formáját, ízvilágát a a cívisváros mészáros-hentes társaságai, a társaságokba tömörült élelmiszert készítő és árusító polgárasszonyok sokaságának jóvoltából. A debreceni páros kolbász így tehát igazi cívis közösségi alkotás. Már a 17. században is ismerték a debreceni nagyvásárokban megforduló német kereskedők, vásározók. A hetekig tartó sokadalomban az étkezés egyik praktikus fő elemét jelentette a cívisvárosi kolbász, amit hosszú ideig marha és kisebb részben sertés húsából vegyesen készítettek, családonként féltve őrzött, többféle összetételű fűszerezéssel. Árusították cipóval és zsemlével – esetenként a híres debreceni füzéres pereccel is kínálták –, főzve és sütve, s természetesen mindig a debreceni határban termesztett csípős tormával együtt.
*********************************************************************************************************************
18. Fröccs
A fröccs bor és szódavíz keveréséből alkotott ital. 2013-ban felvették a Magyar Értéktárba. A bor és szódavíz mennyisége alapján különféle nevű fröccsök léteznek.
1842. október 5-én Fáy András a fóti pincéjébe hívta szüretre Vörösmartyt és néhány barátját. A barátok között ott volt Jedlik Ányos is, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz nagyipari alkalmazásának magyar feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen fröccsenteni. Jedlik magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt, amit németesen spriccernek nevezett el.Vörösmartynak azonban nem tetszett ez a szó, így helyette találta ki a fröccs szót. A költő később a Fóti dal című költeményében említi meg a szódával hígított bort: „fölfelé megy a borban a gyöngy”.
A bor és szódavíz mennyiségétől függően számtalan fröccstípus létezik
**********************************************************************************************************************
19.Túró Rudi – nincs a listán, de ez is Hungarikum
Pöttyös Túró Rudi igazi Hungarikum, története 1954-ig nyúlik vissza, amikor három magyar tejipari szakember kéthetes tanulmányútra utazott a Szovjetunióba a szocialista tejipar tanulmányozására. Ők láttak először egy olyan terméket, melyet a mai Túró Rudi ősének tekinthető.
Ez egy, a speciálisan a hazai íz és izlésvilágnak megfelelő termék kifejlesztésére adott ihletet és nekikezdtek a megvalósításnak.
A kezdetek
1954-ben Takó Imre iparigazgató, Zentai József vállalati igazgató, dr. Ketting Ferenc a Magyar Tejipari Kutató Intézet /MTKI/ élelmiszeripari mérnöke és Borka Zsolt tanulmányútra utazott a Szovjetunióba, a szocialista tejipar tanulmányozására. Ők ott látták meg a Túró Rudi ősét, a „glazirovannij szirok” elnevezésű, túróvaj és zsír keverékéből készült, cukrozott és csokoládéval bevont, lágy állagú, kerek formájú édességet, amit akkor túró mignon-nak kereszteltek el. 1968-ban a szovjet szabvány módosított változataként kezdték gyártani a Szabolcsi Tejipari Vállalatnál. A túrós édesség termékfejlesztésének lebonyolításával az Erzsébetvárosi Tejüzem művezetőjét bízták meg. Klein Sándort, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatóját pedig felkérték az új termékük reklámpszichológiai kampányának megtervezésére. Klein a formatervezést továbbadta két hallgatójának az Iparművészeti Főiskolán, ők találták ki és tervezték meg többek között a pöttyös csomagolást. Klein a névadás ügyében több szakemberrel – így például Radnai Béla reklámpszichológussal – tanácskozott, de végül egyikük tanácsát sem fogadta el. A Túró Rudi név végül saját ötletéből született. A név – pornográfasszociációk miatt – kisebb botrányt kavart, de végül maradhatott. Az eredeti, piros copfos kislány rajzával díszített pöttyös csomagolást Klein tanítványai – két iparművészeti főiskolás készítette.
A Túró Rudi elkészítésénél „bábáskodó” vezető tejipari szakember Mandeville Rudolf az Erzsébetvárosi Tejüzem művezetője volt.
A Hírlapkiadó Vállalat Reklám Osztályának vezetője levélben értesítette a Budapesti Tejipari Vállalat igazgatóját, hogy az „erkölcstelen elnevezésű termékük reklámozását a kiadásunkban megjelenő lapokban nem engedélyezzük”.
A név, a csomagolás – és reklámtervek mellé egy tanulmányt is le kellett adni, amit Klein Sándor úgy kezdett, hogy „Termelni ma már nem nehéz, de egyre nehezebb lesz eladni” – amely megállapítás akkor nagy derültséget keltett. Klein tízezer forintot kapott a vállalattól munkájáért.
Ma már mindegyik tejipari cég készit saját elnevezésű, saját recept alapján , különleges izesitésű Túró Rudit, de az eredeti a
" piros pöttyös az IGAZI " !
